A szivattyúkról pár szóban

Azoknak, akik többet szeretnének tudni a szivattyúkról, vagy úgy szeretnének szivattyút vásárolni, hogy tudni akarják mit és hogyan vásároljanak. Nekik szólnak az alábbi írások. A cikkek célja nem az, hogy részletekbe menően ismertesse a szivattyúk működését, így számos ponton - az érthetőség kedvéért - jelentős egyszerűsítéseket tartalmaz. Megírásánál az vezérelt, hogy az érdeklődők számára érthetővé és áttekinthetővé tegyük a szivattyúk működését, valamint az alapvető paramétereket a teljesség igénye nélkül.

A szivattyúk számos működési elve ismert. A legelterjedtebb közülük a centrifugál szivattyú elv. Nagyon leegyszerűsítve a dolgot a működési elv a következők szerint alakul: adott egy elektromos vagy más elven forgó mozgást létrehozó motor. Ezt a forgó mozgást szeretnénk valamilyen formában a saját részünkre úgy felhasználni, hogy folyadékot szállítsunk. Adott tehát a feladat a kérdés az, hogy ezt hogyan lehetne ésszerűen és gazdaságosan megoldani? A megoldást az örvényszivattyú elv jelentette, mely elvet röviden a tényleges örvényhez lehetne hasonlítani. A cél az, hogy a szivattyú ún. szívó csatlakozásán a szivattyúba belépő folyadékot a meghajtó motor forgó mozgásával mozgásba hozzák és ezáltal a folyadék átáramoljék a szivattyún. A lényeg - végletesen leegyszerűsítve - egy sajátos örvény létrehozása. Ezt az örvénylést a motor tengelyére szerelt alkatrész, a járókerék (bizonyos szivattyúknál ezt az alkatrészt lapátkeréknek nevezik) hozza létre, mely sajátos kialakításának köszönhetően képes a folyadékot mozgásba hozni. A gyakorlatban ez a következők szerint történik: a szivattyú tengelyével párhuzamosan - a tengely végénél - érkező folyadék a forgó járókeréken keresztüláramolva örvénylő mozgásba kezd, és járókerékről a tengelyre merőleges irányba távozik.